Remekül érzem magam a vízben, anya szerint vízi ember vagyok, mint apa. Robi bácsi tengap is megdícsért. Voltak új feladatok: az egyik, hogy előre nyújtott kézzel csak lábtempóval kellett úszni úgy, hogy a kezemben volt egy korong (ami fent marad a víz tetjén). Így gyakoroltuk a levegővételt. A másik pedig az volt, hogy egy kis karikát kellett mind a két kezemmel megfogni a hátam mögött és úgy úszni háton, aztán megfordulni és vissza.Ebben az a jó, hogy nem kell megállni, menet közben is jól lehet levegőt venni. Legközelebb visszük a fényképezőt és akkor videót is tudok mutatni.
Este kicsit még benne volt a fülemben a víz, felmelegítettük a fülmelegítő kutyusomat és elmúlt a "huhuzás".
A párbeszéd a következőképpen zajlott:
- Anya, huhuzik a fülem.
- Víz van benne? Próbáljuk meg kitörölgetni a törölköző sarkával.
- Még mindig huhuzik. (közelebb hajolt hozzám és suttogva kérdezte) Hallod?
Ezek után került elő a kutyus, aki meggymaggal van kitömve. Réges régen vettem, mikor Barnus még nem tudta kifújni az orrát és a doktorbácsi javasolta, hogy melegítsük a fülét, ha meg van fázva.
A huhuzás pár perc alatt elmúlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése